Eduard Khil (1934-2012)

Eduard Khil orosz énekes 1934 szeptemberében született Szmolenszkben. Nehéz gyermekkora volt: szülei válása után édesanyja nevelte, majd a Nagy Honvédő Háború idején bombatalálat érte az óvodáját. Elszakadt édesanyjától és gyermekotthonban, nagy nélkülözésben nevelkedett, de énektudását már ekkor is hasznosította: a közeli kórházban fekvő sebesült katonáknak adott rövid műsorokat. 1943-ban, mikor Szmolenszk felszabadult a német megszállás alól, szerencsésen viszontlátta édesanyját. 1955-től a leningrádi konzervatóriumban (ma Szentpétervári Rimszkij-Korszakov Állami Konzervatórium) folytatta tanulmányait öt éven keresztül, s már közben is olyan szerepeket énekelt, mint a Figaro házasságának címszereplője. Miután végzett, érdeklődése a könnyűzene felé fordult, s ez a döntése díjak és koncertek egész sorozatát és hozta a fiatal, tehetséges énekesnek – aktív éveiben a világ nyolcvan országában koncertezett, majd a hetvenes évek végén két éven keresztül tanítást is vállalt a leningrádi Színművészeti Akadémián. Sikeressége miatt Leningrád jelképeként is emlegették.

Khil az 1990-es években visszavonult, azonban egy 1976-ban készült videófelvétel nyomán 2010-ben ismét világhírű lett az internet, és elsősorban a YouTube segítségével. A hetvenes évek közepén ugyanis elénekelt egy Arkagyij Osztrovszkij szovjet zeneszerző által írt nótát egy cowboyról, aki büszke, mert végre visszatért hazájába. Ellentmondásos történetek keringenek arról, hogy ez a felvétel miért készült szöveg nélkül. Egyesek a híres-hírhedt szovjet cenzúrát sejtik mögötte, vannak, akik a zeneszerző és dalszövegírója vitáját, és még lehetne sorolni az indokokat. Lényeg a lényeg, Eduard Khil optimista és bátorító mosollyal énekli – helyesebben lalalázza – a fülbemászó nótát, ebből pedig világhír lett:

 

Emlékezzünk mi is ezzel a nótával a híres énekesre.

Ui.: azt azért pedig még érdemes megemlíteni, hogy egyes források szerint Koós János előadásában is meg lehet hallgatni ezt a kiváló darabot! 🙂

Delfinológia

Szép (?) esős délutánt mindenkinek!

Tegnap volt a Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület 2012. évi közgyűlése. Könyvtárunk testületi tagként támogatja az egyesület céljait (a MEK-nek és társszolgáltatásainak életben tartása és bővítése-fejlesztése), és a közgyűléseken részt vevő képviselők mindig nagy élményekkel és új információkkal felvértezve térnek haza. Így volt ez velem is: megtudtam például, hogy a fejlesztés irányát a Magyar Elektronikus Könyvtár, az Elektronikus Periodika Archívum és a Digitális Képarchívum egyetlen weboldalra helyezésében és azonos keresőfelület kifejlesztésében jelölték meg, létrehozva így a “nagy” Magyar Elektronikus Könyvtárat, avagy – ahogy Kokas Károly, a SZTE címzetes egyetemi docense fogalmazott – a Big-MEK-et. 😀 😀 😀 😀

Azt is érdemes megemlíteni, hogy a fent említett Digitális Képarchívumnak új szolgáltatása van, ezt Képalbumnak nevezik, és elindításának apropója a közösségi oldalakat már rutinszerűen használók felé való nyitás. Arról van ugyanis szó, hogy a Képalbum használatával lehetőség van arra, hogy a Digitális Képarchívumban feldolgozott – a mai napon 35153 – kép albumokba rendezhető, címkézhető, pontozható, sőt képeslapként is elküldhető. Ezen funkciók használatához pedig nem kell más, mint egy Facebook- vagy egy Google-fiók.

A harmadik dolog pedig, amiről igazából ez a post a címét kapta: ki tudja, mi az a delfinológia? És ha azt mondom, hogy semmi köze nincs az állatokhoz, se semmilyen élettudományhoz?

A delfinológia (ha az áthallást kerülni akarjuk – bár úgy szerintem nem is olyan izgalmas – politikai textológia) szövegvizsgáló tudomány, és mint ilyen, meglehetősen interdiszciplináris. Mindenekelőtt természetesen van benne irodalomtudomány, hiszen irodalmi szövegekről van szó, nem is akármilyenekről: Bessenyei György, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Szerb Antal és mások műveiről. De van benne politikatudomány, sőt politikatörténet és sajtótörténet is. És ezzel jutunk el a központi kérdéshez: a delfinológiai vizsgálat során az irodalmi szöveg politikai indíttatású megváltoz(tat)ásait veszik szemügyre, és ha lehet, megpróbálják rekonstruálni az eredeti textusokat. Nyilván mindenki tud említeni történelmi tanulmányai alapján olyan korszakokat, amikor nem volt szabad akármit akárhogyan leírni: a cenzorok figyeltek!A delfinológia tehát hallatlanul izgalmas szemszögből mutatja be nekünk ezeket a történeti korszakokat, s említsük meg, hogy a tudományág legnagyobb magyarországi művelője Szörényi László – az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója – s az ő Delfinárium című munkája minden ilyen jellegű kutatás kiindulópontja (lehet).

A névválasztást a következőképpen magyarázza egy tanulmány:

a francia dauphin és a latin delphinus szó jelentése egyaránt ‘trónörökös’

tehát a delfinesítés a trónörökös (akkor éppen XIV. Lajos fiáról volt szó) számára való előkészítést jelenti. Ma már a trónörököst helyettesíthetjük a gyermekkel, sőt, ha szükséges, egy egész néppel is. Tehát, ha valamely szövegrészlet nem felelt meg a trónörökösnek/gyermeknek/népnek, akkor azt egyszerűen törölték és mással helyettesítették, és az így nyert szövegváltozatot ad usum delphini = a trónörökös használatára megjelöléssel látták el. A cselekvés indoklása tehát először erkölcsi volt, és a helyes nevelést szolgálta, később azonban politikai színezetet nyert, így például sokáig kíméletlenül irtották a magyar irodalomból a trianoni országszabdalásra vonatkozó részeket.

További művelődésre egyébiránt ajánlom magát a Delfinárium című könyvet, amely nálunk is megvan:

egy raktári példány, jelzete Sz 92

továbbá az interneten bőségesen fellelhető szakirodalmat (fentebb például erre hivatkoztunk).