Havi archívumok: augusztus 2011

Bökj egy könyvre – 7.

libri.hu

 

Kénytelen vagyok egy új véletlenszám-generátort használni, a korábbi valahogy eltűnt a szemem elől, mégpedig totálisan. Igazából csak egy egyszerű Google-keresés legelső találatát kattintottam fel mindig, de átrendeződött a keresési eredmények listája, így aztán most egy teljesen más kinézetű weblapra jutottam. Azért nem rázott meg nagyon a dolog, hiszen eme generátorok működése nagyjából azonos, és nem is nehéz ilyet gyártani (ha jól emlékszem, pl. BASIC-ben az RND utasítás volt mindennek az alapja, az újabb nyelvekben már nem vagyok ennyire otthon 🙂 ).

Szóval az új generátor a fent látható könyvet dobta:

Nyárády Gáborné – Szeles Péter : Public Relations I-II.
(659 N 89), 11-11 példány, zöld (4 pár), piros (1 pár), 4 hétre kölcsönözhető (6 pár)

Ahány helyen csak utánanéztem, erről a könyvről csak szuperlatívuszokban beszélnek. Hogy alapmű, hogy kiváló tankönyv, hogy feltámasztja halódó poraiból a szakmát, hogy igényes munkavégzésre tanít, stb. Mondjuk összesen 903 (400+503) oldalból ajánlatos is jól megtanulni a közönségkapcsolati professzió csínját-bínját… 😛

Magyarán: a két kötetben összesen 14 fejezetet találunk folytatólagos számozással: először egy kis szervezetelmélet, a szervezeti kommunikáció alapvetései, aztán a pr fogalmának tárgyalása, kialakulásának története, aztán egy nagyon talányos fejezetcím következik, a hírnévmenedzsment. Igazából olyan dolgokat tartalmaz, melyekről már bizonyára hallott mindenki, de nem lövöm le a poént, hadd olvassa csak el mindenki magának! 🙂 Az első kötet gyakorlatibb témával, a pr eszközeinek bemutatásával zárul.

És következik a második rész, az igazi zabkásahegy 503 oldalon: a belső és külső pr bemutatása, ez utóbbiban sajtókapcsolat, marketing-PR, kormányzati-közösségi kapcsolatok és egyebek találhatók, s olyan fogalmakkal is meg lehet ismerkedni, mint pl. a SIMS (ez a SIMS nem az a SIMS! 😀 ) Aztán következik egy kis válságkommunikációs blokk, a tanácsadásról is szól egy fejezet, szó esik a pr tevékenység megtervezéséről, az eredmények és a hatékonyság értékeléséről, a pr etikájáról. Igazi aranybánya a könyv, csak rá kell érezni az ízére! 🙂

Reklámok

Nagy akarásnak…

No, én is csak így tudok járni -.- Annyira szerettem volna megnézni az esti XXI. századot, de egy komisz és hirtelen jött fejfájás keresztbe tett e nemes tervemnek, így aztán a Dr. House után mint a betontömb dőltem be az ágyba és próbáltam semmire nem gondolva aludni. De szerencsére semmi nincs veszve, pont az ilyen esetekre jók az on-line videótárak, ezen a linken bárki megtekintheti a körülbelül negyed órás összeállítást, ha lemaradt volna róla (velem együtt :P)

Rejtvényszerető hívta fel a figyelmemet az előző posthoz fűzött kommentben egy friss könyv ajánlójára: a szerző pedig nem más, mint Láng Benedek, fiatal történész, aki jelentős eredményeket ért el a Rohonci-kódex titkának boncolgatása közben. Nagyon köszönöm a tippet, olyannyira, hogy megígérem: amint belekerül az Új Könyvek összeállításába, javasolni fogom a könyvtárnak a mű megvételét! (Ugyanis van rá egy gazdaságos összegem, hogy érdeklődésemmel nem vagyok egyedül 😉 ) Addig is, ajánlom a szerző további műveit; nálunk egyelőre A tudomány határai című van meg, a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár pedig a Határmunkálatok a tudományban, A kincskeresés 400 éve Magyarországon, a Mágia a középkorban című köteteket is bárkinek szívesen kölcsönadja (állítólag komoly átalakításon ment keresztül a könyvtár épülete, kíváncsi vagyok rá, vajon milyen lehet!) Náluk már a Rohonci-kód is megvan, most éppen kölcsönzésben, úgyhogy max. előjegyeztetni lehet. Sok sikert 🙂

Google Képek

Megfejtik-e?

Még július közepén írtam a Voynich-kéziratról mint az írástörténet egyik nagy rejtélyéről. És lám, milyen a véletlen, a televízióban ismét megjelenik egy történeti kuriózum, amellyel állítólag nagyobb szerencsénk van, mint a fent említett szöveggel: ez a Rohonci kódex, s ma este 22:40-től az RTL Klubon a XXI. század foglalkozik majd vele. A beharangozóban azt állították: még sosem voltak ilyen közel a megfejtéshez a szakemberek. Majdnem kriptográfusokat írtam, aztán belegondoltam, hogy akárcsak a Voynich-kézirat esetében, itt is rengeteg a más területről érkező műkedvelő, aki módszeres vagy kevésbé módszeres próbálkozásokkal igyekszik megtalálni a rejtély kulcsát.

passingstrangeness.wordpress.com

peshitta.org

Az ábrákon látható, hogy azért itt sem egyszerű a helyzet. A kisméretű (12×10 cm), de vastag (224 lap) könyvecske 1838-ban került az MTA épületébe a Batthyány család birtokáról, s ma is ott őrzik hét lakat alatt. Sokan vallási témájú szöveget sejtenek az ismeretlen karakterek mögött, megint mások itt is hamisításra gyanakszanak. Nagyon sok az egymásnak ellentmondó közlemény és a vádaskodás, igazságot azt hiszem, itt sem lehet szolgáltatni, talán azután se, hogy megnéztük a filmet. Annak azonban, akit bővebben érdekel a téma, ajánlom elolvasni ezt a rövid tanulmányt és ezt a másik cikket is. És persze ne felejtsük el megnézni este a XXI. századot, a blogon pedig várom a véleményeket!

Középkorú közös katalógus

Most olvasom egy remek könyvtári-informatikai blogon (Paszternák Ádámén, a Fiatalos KönyvtárSzemlélet címet viseli), hogy augusztus 26-án volt éppen negyven éves a WorldCat, az egyik legnagyobb és legátfogóbb nemzetközi közös katalógus. Száztizenkét ország 71000 könyvtárának állománya kereshető benne a hetvenes évek eleje óta; Paszternák Ádám is felhívja rá a figyelmet, hogy ekkor mindössze két éve létezik internet, s mégis: 1971-ben ezen a napon lelkes feldolgozók 113 könyv adatait vitték fel a hálózatra. A fejlődés pedig megállíthatatlan: ma már több mint 240.000.000 rekordot tartalmaz a hatalmas adatbázis. Ismerkedjünk meg vele!

Az egyik legegyszerűbb módszer itt is az egyszerű keresés. Öt fül (minden; könyvek; DVD-k; CD-k; cikkek) közül választhatunk, s ha megvagyunk, gépeljünk be akár címet, akár szerzőt: én most azt mondom, Charles Berlitz. (Kicsit Dänikenre hajazó szerző, kedvenc témái a rejtélyes és paranormális dolgok, mint pl. a Bermuda-háromszög vagy Atlantisz).

A képernyő középső részén sorakoznak a találataink egymás alatt (a lista alján a számokra és a Next/Prev-re kattintva lapozgathatunk). Az egyes címekre kattintva minden rekordról bővebb információt kapunk: bibliográfiai adatokat, lelőhelyeket (tartózkodási helyünk megadása után, pl. Hungary), vásárlási lehetőségeket, sőt olvasói értékeléseket is találunk. A bal oldalon található jelölőnégyzetekkel szűkíthetjük találati halmazunkat, tehát például ha Charles Berlitznek csak a hangoskönyveire vagyunk kíváncsiak, akkor bepipáljuk az Audiobook négyzetet, és minden további kattintás nélkül frissül a lista.

Valamivel lejjebb további szűkítő szempontokat találunk: szerző (Author), kiadás éve (Year), nyelv (Language), tartalom (Content – azaz hogy szépirodalom vagy szakirodalom-e a mű, esetleg életrajz), témakör (Topic), sőt a célközönség is megadható (Audience – ifjúsági és felnőtt).

Ez itt már a haladó keresés képernyője: a felső három mezőben rekordszámra, szerzőre, ISBN-re és ISSN-re, folyóiratcímre, kulcsszóra, témakörre és persze címre lehet keresni, alul pedig a már ismert szűkítési lehetőségeket látjuk.

Még egy pillanatra vissza a lelőhelyekhez. A rendszert nem érdemes magyar gyűjteményekben való kereséssel gyötörni, egyrészt mert arra ott a MOKKA, másrészt azért, mert csak az OSZK illetve a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtárának rekordjait kapnánk eredményül. (De arra mondjuk kiváló, hogy az ember rájöjjön olyan érdekességekre, hogy a Magyar nábob német fordítását egy brit és egy izraeli könyvtár is őrzi :))

(És hogy tovább növeljem a web2-es mivoltát ennek a bejegyzésnek, elmondom, hogy a YouTube adatbázisa rengeteg videót tartalmaz az egyes funkciókról, a hivatalos csatorna a WorldCatUser, de mások is töltöttek már fel).

Chat a könyvtárossal?! Noná! :)

Az Egyetemi Könyvtár néhány napon belül (újra) elindítja az egyik legújabb szolgáltatását, a chat-alapú tájékoztatást. A múlt tanévben is próbálkoztunk vele, hiszen a kezdeményezés gyakorlatilag a bloggal egyidős. Néhányan már a kora nyári hetekben tesztelték, és tudtommal abszolút elégedetten távoztak a gép elől, úgyhogy merem mindenkinek ajánlani ezt a gyors és kényelmes információs szolgáltatást, igazából még informatikai tudás sem szükségeltetik hozzá.

Alapvetően és legtöbbször egy kolléganőm és én fogunk ülni a másik oldalon (az előzetes tervek szerint 10-től délután négyig), a könyvtárhoz és állományához kapcsolódó bármilyen kérdésre szívesen válaszolunk! 🙂 Tehát pl. lehet keresni bennünket:

  • előjegyzési igénnyel;
  • hosszabbítással;
  • bármilyen kérdéssel a könyvtár szolgáltatásairól;
  • megmondjuk, benn van-e éppen egy adott könyv;
  • megmondjuk bárminek a jelzetét;
  • megnézzük, mit találunk a katalógusban egy adott témáról;
  • stb.

Szóval mintha szemtől-szemben találkoznánk, de ez otthonról is működik! És persze használható lesz a könyvtárban majdnem mindenhol megtalálható gépekről is, így ha gyorssegítségre van szükség, elég néhány kattintás! 🙂

A dolog pediglen így működik:

Ez a kis ablak a blog főoldalának jobb szélén, egy kis görgetés után található meg. Ha a kis szövegbuborék zölden világít – mint az ábrán -, akkor az annyit jelent, hogy valamelyikünk éppen elérhető, és fogadja a kérdéseket. Ekkor nem kell mást tenni, mint megkezdeni a beszélgetést. A “Type here” szövegre kattintva a mező üressé válik, és már lehet is írni. Aztán mi válaszolunk valamit, arra megint lehet reagálni és így tovább, innen talán már nem is kell magyaráznom, aki már valaha használt valamilyen chat-alkalmazást – de az is, aki nem -, biztosan el fog igazodni. Regisztrálni meg bejelentkezni sem kell, a rendszer automatikusan adja az azonosítókat (pl. ezt a meeboguest335938-at), ez kattintással megváltoztatható.

Várjuk az érdeklődéseket, használjátok, használják egészséggel ezt az új lehetőséget! (Új… -.- talán egy kezem már nem is elég annak megszámlálására, hány könyvtár használ már ilyet 😛 🙂 )

Még egyszer a gépekről

Már az emeleten is csaknem végeztek a gépek felszerelésével. Néhány darab az irodákba került, felváltandó az itt funkcionáló – mondhatni – őskövületeket. A jövő héten, ahogy néhány beszélgetésből elkaptam, megkezdődik az üzembe helyezésük is, de arról, hogy Nektek, Önöknek mikor tudjuk teljes biztonsággal átadni, még nincsenek pontos információim. Az alagsori rész, és persze a földszint is egészen másképpen fest a rengeteg számítógéppel! 🙂

A fentebb már említett kliensgépekhez Fujitsu L20 T-3-as, LED-technológiájú monitorok tartoznak, amelyek 16:9-es képarányra optimalizáltak, 1600*900-as felbontásra képesek, sőt állítólag beépített hangszórók is vannak bennük. (Azért, még mielőtt bárki belezős metál hallgatásáról fantáziálna, lehűtöm a kedélyeket: igen csúnyán nézünk majd arra, aki megpróbálkozik vele, szerintem le is lesznek némítva a gépek. És különbenis: médiahasználatra a második emelet szolgál! 😀 )

Ja és még valami: egész jól haladnak a jegyzetbolt és a kávézó építési munkálatai, legalábbis így kívülről benézve! Gyanítom, hogy néhány munkatárs is fog oda járni, úgyhogy lehet ám találkozni velünk az épületen kívül is 😀

Bökj egy könyvre – 6.

Az új tanévben is folytatódik az ismerjük-meg-állományunkat–játékunk, a Bökj egy könyvre. Ez a hatodik epizód, melyben ismét a nyelvkönyvek világába látogatunk el:

Kósáné Oláh Júlia – Evelyn Küfmann: Besinnlich durch das ganze Jahr – Das “andere” Lesebuch mit literarisch-ästhetischen und religiösen Texten (803 K72, kétkötetes, egy-egy négyhetes példány van belőlük)

Egy dologra máris jó volt nekem ez a könyv: megtudtam, hogy az INYO nem csupán amerikai tájegységeket jelöl (és ekkor ájnájónak ejtendő), hanem az idegennyelv-oktatás rövidítése is. Mégpedig azért kerül ez elő már rögtön az előszóban, mert a szerzők kíméletlenül ostorozzák a nyelvoktatásra használt, állítólag autentikus szövegek használatát, amelyek tartalmilag olyan üresek, mint egy borotvált lufi (ezt már csak én tettem hozzá :P) Új szemléletmódot képviselő tankönyvükkel a németet középfokú szinten tanulókhoz fordulnak, a szövegek pedig nem máshonnan, mint a keresztény kultúrából származnak: főleg és elsősorban a Bibliából. A tankönyv-formát igyekszik gyengíteni az is, hogy a szerzők nem egy-egy nyelvtani jelenség, vagy általános tematikai egység (ház, oktatás, vásárlás, munka) köré csoportosították az anyagot, hanem egy élvezettel forgatható, német nyelvű kalendáriumot készítettek, amely a tizenkét hónap köré szerveződik, s mindegyikhez egy fontos bibliai üzenet társul: pl. a Hiszekegy, a Miatyánk vagy a Tízparancsolat.

Egyszóval: aki különleges lelki élményekre is vágyik nyelvtanulás közben, aki nyelvi képességei mellett hívő énjét is ápolni kívánja, mindenképp tegyen próbát ezzel a könyvvel! 🙂

nashvillescene.com - Érdekességképpen, egyik kedvenc progresszívrock-előadóm, a mélyen vallásos Neal Morse is Nashville-ben él 🙂

IDDQD

Szép, borgőzös nyári napot mindenkinek!

Tegnap este, sötétedés után egy kis sétát tettünk a párommal a városban; a Széchenyi téren már állnak azok a pavilonok, melyekben az ország legjobb pincészetei kínálják termékeiket az elkövetkező négy napban: ma kezdődik, és vasárnap ér véget a IV. Győri Bornapok színes programsorozata. A műsorfüzet erre a linkre kattintva letölthető, érdemes kilátogatni, ma például Besh o Drom és musical-est lesz, holnap Balázs Fecó, szombaton borlovagrend-felvonulás, Bor-tenorok, vasárnap pedig a Kaláka együttes szórakoztatja a nagyérdeműt.

Csirió! Persze szigorúan munka után 🙂

Szóval a tegnap esti séta közben, amelyet nem mellesleg dzsesszhallgatással is kiegészítettünk (zongora-gitár-basszusgitár felállásban három fiatal srác zenélt, kimondottan illett a hangulathoz a muzsikájuk), nekem mégis egy másik nóta járt a fejemben, amelyet most megosztok mindenkivel:

És amíg mindenki végighallgatja a zenekar e kevésbé ismert, lágy darabját, addig elmesélem, mit tudtam meg az új gépeinkről. Az alagsori szint már majdnem teljesen fel van szerelve, most már a kölcsönző szintjén is megjelentek a különféle hardverelemek. Billentyűzet, amelynek felső részébe kártyát lehet majd beledugni, egér, és egy-egy nagyméretű LED-monitor. A gépek, amelyek szolidan és szerényen láthatatlanok lesznek majd, Fujitsu-gyártmányok, és a Futro S100 márkanévre hallgatnak. Amennyire össze tudtam gereblyézni az információkat, igen alacsony fogyasztású VIA Eden ULV processzor dörmög bennük, a proci segítőtársa pedig egy egygigás memória. A hátoldalon fejhallgató- és mikrofoncsatlakozó, két USB-bemenet, egy Ethernet-kábelhely, projektor-csatlakozó, és legnagyobb meglepetésemre PS/2-es billentyűzet- és egérport. A kis méretet és az energiahatékonyságot az teszi lehetővé, hogy

A vékonyklienseknél az alkalmazásszoftvereket, az adatokat és a feldolgozási teljesítményt is hálózati szerver szolgáltatja (elektro-net.hu)

Tádá. Jól tessék megnézni, a jövőben nem lesz szem előtt! (prohardver.hu)

Városi Közlekedés

Én azt hiszem, szinte elkerülhetetlen, hogy egy fiatal fiú ne rajongjon valamely guruló gépezetért, legyen az autó, motor vagy bármi, ami nagyobb ezeknél: autóbusz, trolibusz, villamos, netán metró, sőt vonat. Megkezdődnek a hatalmas utazgatások a városban, eleinte szülőkkel együtt, később anélkül,

  • aztán az ifjú közlekedésbarát kap (vagy kiharcol magának) egy fényképezőgépet;
  • extrém esetekben jegyzetfüzetet is visz magával, amelybe pályaszámokat, fővizsga-időpontokat és hasonlókat ír;
  • megismerkedik más, adott esetben tapasztaltabb közlekedésbarátokkal;
  • civil szervezetek (pl. VEKE, MAVITE, VTTE) tagja lesz;

és a hobbiból lassan valami még komolyabb válik, amelyet talán elhivatottságnak hívnak. A VEKÉ-ben töltött tizenakárhány évem alatt megbizonyosodtam róla, hogy egyáltalán nem kell műszaki végzettség ahhoz, hogy valaki a járművekhez, a közlekedési rendszerekhez kösse az életét. No, az ilyen olvasóknak, közlekedésbarátoknak és közlekedéssel foglalkozó szakembereknek (vagy leendő szakembereknek) tudom ajánlani a Városi Közlekedés című folyóiratot. (Vagy azoknak, akik kötelező olvasmányként kapják oktatójuk itt megjelent cikkeit 😛 🙂 )

A tekintélyes korú – 51. évfolyamát taposó – lap borítója évtizedek óta ugyanolyan, legalábbis a fenti kép erre enged következtetni. Hiába telt el 23 év, a külső nem változott, a tartalom annál inkább. A MÁV Dokumentációs Központ és Könyvtár 1981 óta hűségesen töltögeti a MATARKA adatbázisba a lapszámok tartalomjegyzékét; gyors átlapozás után kiderül, hogy a hagyományos értelemben vett (közlekedéstudományi) cikkek mellett bőséggel találunk konferenciaelőadás-szövegeket, könyvismertetőket, diplomamunkák és diákköri dolgozatok bemutatását, történeti dolgozatokat, a bel- és külföldi hírrovat pedig minden számban felfedezhető.

Ja és a legfontosabb: a könyvtárba 1973-tól jár, a legfrissebb lapszám kivételével mindegyiket a raktárban tartjuk, fénymásolásra vagy helybenolvasásra odaadjuk szívesen! A 2011. évi harmadik és negyedik szám a kiadó közlése szerint októberben, összevonva jelenik meg, úgyhogy még egy kis türelmet kérnek…

Győri bagoly

Megvan ugye Sanyi, a bagoly? Savanyú tekintet, felvágott nyelv csőr, epés megjegyzések. A népes bagolycsalád – a kisalföldi lokálpatrióták nagy örömére – akár hisszük, akár nem, győri származású. Megálmodója és megvalósítója, Szabó Éva ex-rajztanár, grafikus és kiadványszerkesztő akár szembe is sétálhat a Széchenyi Egyetem hallgatóival, oktatóival és dolgozóival valamelyik utcán. Kíméletlen, szarkasztikus megállapításokkal teletűzdelt blogját (EZ NEM KRITIKA! Majd meglátja, aki elolvassa :D) már lassan két éve üzemelteti, én körülbelül a félidőnél kapcsolódtam be, és nem tudok róla leszokni!

És ahogyan ma reggel meggyőződtem róla, ezzel mások is így vannak. Végéhez közeledik az idei GoldenBlog verseny. A HVG indította blogvetélkedőn minden évben számos kategória több száz webnaplója közül választ a közönség, és a szakmai zsűri. Az eredményhirdetés is kategóriánként zajlik: ma a kult-szórakozás–témájú blogok legjobbjait ismerhettük meg. Az első helyen a Demotiváló végzett, második helyre repült be Sanyi és családja, a harmadik helyre a Hírcsárda érkezett az olvasók döntése alapján. Ha jövőre ezt a blogot is nevezem, számíthatok a szavazatokra? 🙂

Kiegészítés: Dél múlt hat perccel, egyedül ülök a tájékoztatópultban a nagy csendben, meleg van és az agyvizem szépen lassan elpárolog. Azon gondolkodom, kéne egyet “baglyozni” a könyvtárban. De hol? Ja, ha valaki nem tudja, mi az a baglyozás, avagy owling (van egyáltalán ilyen? hiszen Fluor is csinálja!): új fotózós-közzétevős időtöltés, a szabály csak annyi, hogy bagolypózba kell helyezkedni – guggolás, karok leengedve – valami magas helyen. A kollégáim (és főleg az igazgatónő) gyaníthatóan hülyének néznének, ha valamelyik polc tetején találnának meg engem 😀 😀

Más: megkezdődött a gépek összeszerelése, a srácok nagyban dolgoznak az alagsori szinten. Ilyen kisméretű gépházat még nem is láttam! :O

%d blogger ezt kedveli: