Havi archívumok: december 2011

Kényszerpihenő

Szép napot, minden kitartó (blog)olvasónak! Az elmúlt néhány héten amolyan középsúlyos pajzsmirigy-gondokkal feküdtem otthon, de most már minden rendben, és megpróbálok visszazökkenni a munkába, számos orvosi kezelés, vérvétel meg ilyenek után.

A hirtelen rám szakadt szabadságban nyári utazást tervezek – Szimferopol és Jalta között, a világ leghosszabb trolibuszvonalán – és az egyik útbaeső falucska leírását olvasva megakadt a szemem Lev Tolsztojon. Az oroszországi (és ukrajnai) hangulat minél hitelesebb megfogása érdekében viharos gyorsasággal kezdtem el Tolsztoj-műveket olvasni, először a Szevasztopoli elbeszéléseket, majd az Anna Kareninát. (Tolsztoj egyébként a Tolstoj névformát beírva érhető el az Egyetemi Könyvtár keresőjében), és a legnagyobb művek, mint pl. a Háború és béke, az előbb emlegetett A. K. és több más elbeszéléskötet megtalálható nálunk, de ha valaki azonnal el akarja kezdeni az olvasást, ajánlom a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjteményét.

Tolsztoj mellszobra a Krím-félszigeti Lozova faluban

Az Anna Kareninában olvastam az alábbiakat:

– De hát mit segíthet az iskola?

– Új igényeket teremt.

– Ezt már aztán egyáltalán nem értem – felelte Levin nekitüzesedve. – Hogy segítheti a népet az iskola, hogy anyagi helyzetén javítson? Az iskolák, a műveltség, azt mondja, új igényekre neveli. Annál rosszabb, hisz nem lesz tehetsége kielégíteni. Azt azonban, hogy az összeadás, kivonás meg a katekizmus mit segít, hogy anyagi helyzetén javíthasson, nem tudom felfogni. Tegnapelőtt este egy asszonnyal találkoztam, a csecsemőjét vitte; kérdem, hova megy. Azt mondja: „A bábánál voltam, a kisfiúra rájött a frász, elvittem, hogy meggyógyítsa.” „S hogyan gyógyítja – kérdeztem – a bába a frászt?” „Odaülteti a gyereket a tyúkokhoz a tyúklétrára, s ráolvas valamit.”

– No lám, maga is mondja! Hát azért kell, hogy ne a tyúklétrára vigye a frászt kúrálni – mondta Szvijazsszkij vidáman elmosolyodva.

– Dehogyis! – szólt bosszúsan Levin. – Ez a gyógykezelés engem arra emlékeztet, amikor a népet iskolával gyógyítják. A nép szegény és műveletlen; ezt mi éppoly jól látjuk, mint az asszony a frászt, hisz a gyerek sivít. De hogy a szegénységnek és a műveletlenségnek ezen a nyomorúságán az iskola hogyan segít, az éppolyan érthetetlen, mint hogy a frásznak mit használ a tyúk meg a tyúklétra. Azon kell segíteni, amitől szegény.

– Ebben legalább egyetért Spencerrel, akit annyira nem szeret; ő is azt mondja, hogy a műveltség csak a nagyobb jólétnek, a kényelemnek, ahogy mondja, a sűrűbb mosdásnak lehet a következménye, nem pedig hogy olvasni és számolni tudunk.

– Nagyon örülök, vagy épp ellenkezőleg, nagyon nem örülök, hogy Spencerrel egy nézeten vagyok, csakhogy én ezt már réges-rég tudom. Az iskolák nem segítenek; olyan gazdasági rend segít, amely mellett a nép gazdagabb lesz, több a szabad ideje – akkor majd iskolái is lesznek.

Annyira meglepődtem (sőt, majdhogynem igazat is adtam neki, de pszt!), hogy mindenáron meg akartam ezt osztani az olvasók közönségével, beszélgessünk róla! 🙂 Jó az iskoláztatás, vagy csak szemellenző, kerülőút a boldogulásig?

%d blogger ezt kedveli: