Havi archívumok: június 2011

Új kanál a régi kávéban

A napokban már írtam a Magyar Országos Közös Katalógusról. Annak oka, hogy most megint előveszem ezt a témát, az az, hogy a szolgáltatás modernizálására kiírt pályázat a végéhez közeledik, és most már látható jelei is vannak a megújulásnak: más címen (az OSZK szerverén), megváltozott formában érhető el a MOKKA.

Kattintásra nagyra nő
Ez volt a régi felület, érdemes összehasonlítani a Corvina-alapot az új designnal!

 

Az oldalra lépve csaknem kiszúrja a szemünket a keresőmező; alapértelmezésben az egyszerű keresés fület látjuk, itt szerzőre, címre, tárgyszóra és bármely egyéb kulcsszóra kereshetünk. Ne lepődjünk meg a Google-ból ismert fejlesztésen: már gépelés közben is láthatjuk az adatbázisban tárolt formákat (pozitív! :)), érdemes tekintettel lenni rá:

Ottovay László
Ottovay László (1942-)
Ottovay László (1942-2005)

Az Összetett keresés fülön már jóval több beállítási lehetőségünk van. Három mező áll rendelkezésünkre, de továbbiakat is előállíthatunk, amennyiben szükség van rá. Bővült a keresési lehetőségek köre, az előző fül négyéhez képest itt 16 menüpontot találunk a legördülő menüben, a mezőket pedig az ún. Boole-operátorokkal (és, vagy, de nem) kapcsolhatjuk össze. És ha túl nagy lenne a találati halmazunk, szűkíthetünk rajta a kiadás éve, a kiadási hely, a dokumentum nyelve és típusa szerint.

Szakértők és könyvtárosok rendelkezésére áll a CCL (parancsnyelvi) keresés is, a negyedik fül pedig a Böngészés. Kevés index áll rendelkezésre egyelőre: mindössze a címek, szerzők és tárgyszavak betűrendes mutatójában kutathatjuk fel a számunkra érdekes rekordokat.

Egy találati lista

Négyféle megjelenítési nézetet választhatunk: egyszerű (ez van a képen), részletes, teljes és MARC (ez utóbbi főként könyvtári célokat szolgál, kinézetre nem túl rózsás). Ha túl sok találatot kapunk, a jobb oldalon kékben feltűnő szempontok szerint szűkítgethetünk kedvünkre, az éppen nem látszó választási lehetőségeket a zöld pluszjellel csalogathatjuk elő. A találati listát rendezhetjük cím és kiadási év szerint, valamint szabályozhatjuk az egy oldalon megjelenő rekordok számát.

A sor eleji négyzetek kijelölésével a rekord kosárba tehető, ha valamikor még szükségünk lenne rá: innen tudunk letölteni/megjeleníteni/e-mailt küldeni többféle HTML, XML, MARC és TXT formátumban, és rengeteg karakterkódolással. A kosárból a Találatok megjelenítése gombbal kapjuk vissza a fent látható képernyőt.

A Dok.típust egy kis ikon jelzi (eddig könyvvel és egy kis csapóval találkoztam); az utolsó oszlopban látható négyzetre kattintva tekinthetjük meg a rekord adatait. Ekkor a megjelenési nézetek száma is bővül: itt is találunk Egyszerű, Részletes és Teljes, továbbá MARC menüpontot, de megjelenik a MARCXML, a cédulaformátum és a RIS formátum is (előbbi kettő megint döntően a könyvtárosokat érdekelheti, a RIS pedig a RefWorks idézettség-kezelő adatbázisba emelést segíti).

A Források keretben lévő zöld pluszjelre kattintva tekinthetjük meg a dokumentum lelőhelyeit, a feltüntetett hivatkozások pedig egyből az adott könyvtár katalógusába, az adott dokumentum rekordjához vezetnek. Pozitív! 🙂

És még valami, amit most találtam a bejegyzés írása közben, tegyük fel, hogy szívességből (vagy mert ezzel foglalkozunk ugyebár :D) el akarunk küldeni egy ismerősünknek egy találati listát. Ezt kétféleképpen tehetjük, vagy a kosárból mentjük le (ld. fentebb), vagy pedig a keresési fülek valamelyikén megkeressük a Keresési előzmények keretet (alul, kék színben). Itt pedig a kis földgömb ikonra kattintunk, a kapott URL-címet pedig ki is másolhatjuk, és most már bármilyen célra felhasználhatjuk. Pozitív! 🙂 (Úgy látom, csak ékezet nélküli keresőkifejezésekkel működik! Negatív! :()

Néhány illusztráció a 27-i bejegyzéshez

Hédervári út 25. - még egészben

Kölcsönzőpult, raktár, leltározás

Könyvtárigazgatás

Hédervári út 25. - ajtók a semmibe...

A fényképek minőségére nem kérek megjegyzést 😀 Éppen most beszélgettük egy kolléganőmmel, hogy tényleg használnom kéne a fotógépemet, ha már van. Érdekes mindazonáltal, hogy a Sony-Ericsson W610i kamerája jobban kezelte a fényviszonyokat, mint a mostani ZTE Blade-é…

Bökj egy könyvre – 4.

Jóóóóóreggelt Győőőőőőőőőőr! Ugye milyen szép, borús időnk van? -.-

Nem tudom, ki hogy van vele, olyan érzésem van, hogy az időjárás – vagy ahogy a párom hívja, időjárkálás – alaposan elszámította magát, hiszen ilyen szeszélyességet a néphit szerint maximum az áprilisi napokon várhatunk. Nagy Lajos írja a Képtelen természetrajzban, mégpedig a medvéről szóló passzusban, hogy a barna, dörmögő jószág direkt félrevezeti a “kijövök-a-barlangból”-időjóslásban hívőket:

A medve azonban sokkal ravaszabb, mint a nép és az ő hite, ha szép idő van, kinn marad, azért, mert szép idő van, ha pedig csúnya idő van, akkor visszamegy a barlangjába, azért, mert juj, de csúnya idő van odakinn. Ez a lehető legkörmönfontabb gondolkodás, amit a medve még azáltal is komplikál, hogy nem pont gyertyaszentelőkor bújik elő, hanem csak úgy gyertyaszentelő tájban, egy kicsit korábban, vagy egy kicsit későbben, csak azért, hogy a néphit egyáltalában ne tudjon rajta eligazodni.

Ilyen időben meg utálok felkelni, de ez legyen az én egyéniszocproblémám, és foglalkozzunk inkább a mai nyerőszám nyerő könyvvel, amely a

Dr. David Lewis: Hogyan értessük meg magunkat? – A hatékony kommunikáció gyakorlati útmutatója (650 L 63, öt négyhetes és egy éjszakás példány van belőle. ’96-ban készült a könyv, Magyarországon 2001-ben jelent meg).

forrás: Bagolyvár Kiadó

A könyv egy hatásos példával indít: képzeljünk el két embert, egy intelligens, tudós kinézetű férfit, és egy stílusos, szorgalmas nőt. Az egyiknek kiváló elemzőképessége van és remekül ért a számítógépekhez, a másik viszont remek előadó. Tippeljenek, tippeljetek, vajon melyikük karrierje lesz sikeresebb?

Ez a valamivel több mint 200 oldalas könyv arról szól, hogyan fejleszthetjük tudatosan kommunikációs képességeinket, hogyan válhatunk meggyőző és lebilincselő beszélőkké (a huszonegyedik oldalon mindjárt azt is elolvashatjuk, ahogyan Kennedy elnök önmagát egy nyelvtani pontatlanság révén cukrászsüteménynek titulálja egy beszédében), és hogyan vihetjük sikerre saját érdekeinket.

Kevés az elmélet, és nagyon sok a gyakorlati tanács és esettanulmány, éppen ezért könnyű olvasmány kerül az olvasó kezébe. Szó esik a különféle szóképek, alakzatok, metaforák használatáról, a jó kezdés és jó befejezés megalkotásáról, a megfelelő szemléltetőeszközök kialakításáról, a telefonos és médiakommunikációról is. (Apropó: a tartalomjegyzékben a médiák forma szerepel, amitől finoman szólva is feláll a szőr a hátamon. A média már önmagában is többes szám, tehát vagy média, vagy médiumok a helyes forma! Kutyákokról meg macskákokról senki nem ír (hacsak nem nézett Fecsegő tipegőket annak idején, ott “babákok” szerepel), akkor a médiákba miért botlunk bele unos-untalan?

Új könyveink

Könyvtárunk állománya örömteli módon gyarapodik – a rendszeres, állománygyarapítási tanácsadós módszeren kívül most a Márai-program is, továbbá az IFIP is segítségünkre volt a minél korszerűbb, minél hasznosabb gyűjtemény kialakításában (Igen, mert hát könyvtárszakon megtanultuk, hogy gyűjtemény =/= állomány, előbbi a “jobb”, az már rendszerezve és katalogizálva is van).

Aki még nem hallott volna a Márai-programról: a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a magyar könyvpiac értékes művei a könyvtárakba kerülhetnek, rajtuk keresztül pedig az olvasók kezébe. A nagy lelemény az alábbi mondatban rejlik:

A pályázóknak [értsd: a kiadóknak] a kiskereskedelmi árhoz képest legalább 25%-os engedményt kell vállalniuk, és fedezniük a könyvek szállításának költségeit.

Két szakmai bizottság alakult – szépirodalmi és szakirodalmi -, amelyek a kiadók által ajánlott könyvekből végülis két, egyenként 250 könyvet – na jó, 250 és 277 – tartalmazó listát állítottak össze, amelyekből a magyar és a határon túli könyvtárak egyaránt szemelgethetnek (jó kis munka lehetett, állítólag majdnem nyolcezer ajánlat futott be). De lényeg a lényeg, a tegnapi napon többek között a mi kezeink közé is eljutottak ezek a listák, átnézésükkel pedig ma reggelre végeztünk. Érdemes figyelni az eredményt; addig is hadd szerepeljen itt is a dokumentumok, a szépirodalmi és szakirodalmi (ők úgy hívják: tényirodalmi) művek listája.

A másik dolog pedig, amire nagyon büszkék vagyunk: tegnap délelőtt tíz órakor Raffai Mária, az Egyetem oktatója, aki egyben az IFIP (International Federation for Information Processing, Információfeldolgozók Nemzetközi Szövetsége) főtitkára, nemes megbízatásnak tett eleget: körülbelül 850.000 forint értékű könyvcsomagot adott át az Egyetemi Könyvtár munkatársainak és olvasóinak. A kötetek a Springer Kiadónál jelentek meg 2009-2010-ben, angol nyelvűek, és napjaink korszerű informatikai kérdéseit dolgozzák fel. Amint sikerül megszereznem az ajándékba kapott, értékes könyvek listáját, közzéteszem – a feldolgozás után (ezek a dokumentumok elsőbbséget élveznek, úgyhogy hamar végeznek velük a kollégák!) pedig már a polcra is kerülnek.

És végezetül még egy könyvbeszerzős téma: a júniusi gyarapodási jegyzék már olvasható a honlapunkon, igen terjedelmes, de érdemes átböngészni!

Körbe-körbe karikába

Már lassan egy éve, hogy ideiglenes körforgalomban (helyesebben körforgalmakban) kell közlekedni a Hédervári út, a Rónay Jácint és a Szövetség utcák csomópontjában. Szigorúan sz.v.sz. nem volt túl jó megoldás, az autósoktól fokozott figyelmet kíván, és még így sem biztos, hogy nem történik baleset: sokan ugyanis szabálytalanul közlekednek az akadálypályán. Ezt a kifejezést főleg a Kisalföld Volán Zrt. csuklós autóbuszainak vezetőivel szolidaritást vállalva használom; ha mondjuk arra vetődik egy Ikarus 280-as, vagy egy Rába Premier 291, netán egy Credo BN 18, mindig elcsodálkozom, hogyan lehet ezeket a termetes buszokat behajtogatni ezekbe a kanyarokba.

Ez az állapot, ha minden igaz, nyáron megváltozik. Ennek bizonyos jeleit már láthatjuk is: eltűnt az OTP-automata a Hédervári út 25. faláról, bezárt és elköltözött a jegyzetbolt, és megjelentek a munkagépek is. Az Egyetem néhány szervezeti egységének otthont adó épületkomplexumot a következő hetekben-hónapokban a földdel teszik egyenlővé, így pedig elegendő hely lesz egy végleges, nagyméretű körforgalom kialakításához, ezzel egy kulturáltabb közlekedési környezet megteremtéséhez. Hozzáteszem, azért sajnálom kicsit ezeket az épületeket, amelyekkel legelőször az első munkanapomon találtam magam szembe, és amelyekről kiderült, hogy a hetvenes években a frissen alapított könyvtárat is magukba foglalták. Az egyik épületben (a nagy rácsos kapun belépve bal kéz felől) működött a kölcsönzőpult, egy raktár, továbbá néhány feldolgozói munkafolyamatot (leltározás stb.) is itt végeztek a kollégák. A másik, különálló épületben kapott helyet a könyvtár vezetése, ami akkoriban az igazgatónőt (dr. Tabiczky Zoltánné egészen pontosan) és egy titkárnőt jelentett; végül a jegyzetbolt mai épületében egy másik raktárhelyiség volt – amelyből aztán megalakult a Jogi Könyvtár elődje -, és a feldolgozói kollektíva másik fele, akik a jelzetelést végezték.

Valaki felismeri a képen látható épületet? 🙂 Vajon van köze az alább található rejtvényhez? (forrás : panoramio)

 

Rejtvény

A Kérdezz-Felelek (és egy picit a Mindent vagy Semmit – Hol járunk?) stílusában, a megoldással majd hétfőn jelentkezem, ha addig kibírom:

Tárgykör:
ÉPÜLET.

1. Anagrammám: Áldva illik (aprócska helyesírási pontatlansággal)

2. Társaimat a tanulás, engem pedig – évtizedekkel később – a tudósok oltárán áldoztak fel (2009-ben). 

3. Az ötvenes évek derekán (1954-ben) az elemek miatt szenvedtem.

4. Évekig gyarapodott, halmozódott bennem a tudás.

5. Felnőtteknek adtam otthont.

6. A Polgár-családból származom.

7. Ránézésre az Art Nouveau-t és a Jugendstilt képviseltem.

8. Rajtam már a katolikus vallás sem segített.

9. A fittség velem indult!

10. Röviden kávézom.

11. Klubomba neves mestereket és tanítványokat is meghívtam.

12. Halálom után egyszerűsödött az emberek közötti kapcsolatteremtés.

A megoldásokat kommentben várjuk! 🙂 Sok sikert!

EHM, ehm… – avagy egységben az erő

Hadd kezdjem ezt a mai bejegyzést egy kis coming-outtal! Még a kollégák közül sem mindenki tudja, hogy néhány napja könyvtártörténeti kutatásokat folytatok, amelynek célja a honlapunkon jelenleg található szöveg kibővítése, aktualizálása, esetleg illusztrálása. Ebben a kibővített szövegben – a személyes érintettség okán is, már a blogon is tettem említést róla – nagy szerepet fog kapni Ottovay László.  A jeles könyvtári szakember 1980. február elsején lett a KTMF Könyvtárának főigazgatója, s 1987. november 16-tól az OSZK-ban folytatta munkáját mint az Olvasószolgálati és Tájékoztató Főosztály vezetője. (Vagy Tájékoztató és Dokumentumszolgáltató Fõosztály? Utálom, ha ellentmondásba keverednek a forrásaim!!!)

Lényeg a lényeg: a kutatáshoz rengeteg információra volt, van és még lesz is szükségem egyrészt Ottovay Tanár úr, másrészt a könyvtár történetéről. Az informális csatornák mellett (értsd: a kollégák faggatása :D) egy remek internetes segédeszközt is igénybe vehetek: az EHM-et.

Régi-új szolgáltatásról van szó; az EHM három online gyűjtemény, az EPA (Elektronikus Periodika Adatbázis), a HUMANUS (humántudományi tanulmányok és cikkek), továbbá a MATARKA (Magyar folyóiratok TARtalomjegyzékének Kereshető Adatbázisa) összesített keresőfelülete. A MATARKÁ-t én nagyon szívesen ajánlom minden hozzám tévedőnek, nagyon hasznos és alapjában véve pontos tájékozódási segédeszköz a folyóiratok tekintetében, gyakorlatilag bármely téma irodalma felkutatható vele, ugyanis a folyóiratok igen széles skáláját tartalmazza.

És akkor egy kis esettanulmány. Ugyebár nekem – egyszerűsítsük a dolgot – Ottovay Lászlóval valamilyen módon összefüggésbe hozható irodalom kell. A könyvekkel kezdem: megnézem a Magyar Országos Közös Katalógust, ahol azt is mindjárt látom, hogy melyik könyvtárból szerezhetem meg a dokumentumot (célszerű egyébként címre, szerzőre, de kulcsszóra is keresni!), majd átnyergelek az EHM-re, ahol ezeket ugyancsak végigjátszom.

Persze érdemes odafigyelni: van, ami egy közlemény, de több helyen jelent meg, van olyan, amit többször dolgoztak fel, és van olyan, ahol pl. Ottovay nevét helytelenül i-vel írták; ezért érdemes vagy csillagot vagy kérdőjelet tenni a keresőkifejezések végére, ami csonkolást jelent, vagyis hogy a begépelt szöveg után még tetszőleges számú (*) vagy egyetlen (?) karakter állhat. Ja és a MOKKA keresőfelületén erre a célra a százalékjel (%) használatos, csak hogy ne legyen olyan egyszerű a szitu.

Gyakorlatilag két honlap használatával számos könyvtár katalógusát, és három jelentős folyóiratcikk-adatbázis találatait megkaptam, és máris van egy négyoldalas publikációs jegyzékem. Tessék utánam csinálni, nem nehéz egyáltalán! 🙂

Bökj egy könyvre – 3.

Jó nagy falatnyi – mondhatnám: zabkásahegynyi – raktári munka után jelentkezem a heti játékos könyvajánlónkkal, a véletlen ezúttal az alábbi dokumentumot szerencséltette:

Kövecses Zoltán: Az amerikai angol – The Voice of America
(802 K 91, három négyhetes példány)


Kövecses Zoltán olyan kognitív nyelvész szakember, akinek valóságos szenvedélyévé vált a szakterülete. Elböngészve először a saját katalógusunkat, majd a Moly, végül a MOKKA gyűjteményét, rá kellett jönnöm, hogy ez az ember hihetetlen tág érdeklődéssel és fiatalos lelkesedéssel végzi munkáját, pedig 2006-ban a 60. életévét is betöltötte. Foglalkozott, foglalkozik különféle angol-magyar szótárak szerkesztésével – nagyszótárban és szlengszótárban egyaránt közreműködött -, készített már angol-magyar kifejezéstárat, nyelvvizsga-szótárat, de több elméleti munkája is megtalálható a magyar könyvtárakban, így pl. A metafora : gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe, vagy A szlengkutatás útjai és lehetőségei. A metaforákhoz fűződő bensőséges viszonyát mi sem jelzi jobban, mint hogy kollégái és jóbarátai hatvanadik születésnapjára tanulmánykötettel lepték meg, melynek címe ez volt:

The metaphors of sixty : papers presented on the occasion of the 60th birthday of Zoltán Kövecses

A most bemutatott könyve tíz évvel azelőtt, ötvenéves korában jelent meg az ELTE Eötvös Kiadónál. Eleinte, a borító alapján nyelvkönyvre számítottam (mármint a szó szoros értelmében vett nyelvkönyvre), és azt mondhatom, hogy várakozásaim teljesültek is meg nem is. Az biztos, hogy konkrétan nyelvtanulásra ez az összeállítás nem használható, a nyelvkönyv most általam, a cél és a hatásosság érdekében bevezetett átvitt értelmének viszont maximálisan megfelel. Azaz, nyelvkönyv = könyv az amerikai angol nyelvről.

Tudom, kissé profanizáltam a dolgokat, de ez utóbbi mondatomat tessék a szó legnemesebb értelmében venni. Átfogó nyelvészeti körképet kapunk ugyanis, mely egyetlen apró részletet sem hagy figyelmen kívül. Rövid történeti bevezetővel indul a könyv, majd kis kultúrtörténeti kitérőt teszünk, és visszatekintünk oda, amikor az amerikai nép a szeme elé kerülő dolgoknak neveket adott. Ezután a nyelvjárásokról esik szó, regionális, szociális sőt etnikai alapon is, és – természetesen – nem maradhat ki az amerikai szleng alapos bemutatása sem. Ezután két fejezeten keresztül a brit és amerikai angol összehasonlítását olvashatjuk, a könyv utolsó nagy tematikai egysége pedig az amerikai nyelv jellegzetességeit, a racionalitását, az őszinteségét, demokratikus voltát, könnyedségét, prűdségét és kreativitását mutatja be. Érdemes vele megismerkedni – nyelvszakok nincsenek az egyetemen, így megkockáztatom, hogy még felüdülést is jelenthet a nyáron! 🙂

Kicsit offtopic

Nem tehetek róla, annyira dübörög a fejemben ez a szám, hogy muszáj vagyok megosztani:

Bizonyára nem vagyok egyedül az időnkénti nosztalgikus hangulatommal. Volt – évekkel ezelőtt, talán 1997-ben – az akkori MTV2-n egy TOP40 című műsor, aminek rajongója voltam; akkoriban ilyen zenekarok és számok hasítottak, mint a Jamiroquai (arra emlékszem, hogy a klipben bútorok mozogtak :D), aztán ugyanők a Deeper Undeground-dal, meg persze akkori legnagyobb kedvenceim, a Brooklyn Bounce (ezt a számot hetekig nem ütötte ki semmi az első helyről). Ott volt aztán Lisa Stansfield, a Mr. President, Coolio, a Flip da Scrip és még sokan mások…

Volt az akkori popzenének egy saját hangulata, amelytől még most is sokak lábában és/vagy szívében megmozdul valami – szóval véleményem szerint van igény a retróbulikra! Mondom ezt úgy, hogy magam is szinte heti rendszerességgel jártam ilyenekbe a főiskolás éveim alatt: a főépülettel szemben, a Bazilika alatt volt a Kazamata borozó nevű hely, ahol hétfő esténként mentek a 70-80-90-es évek slágerei, és dugig telt a műfaj (és a múlt!) szerelmeseivel. Kicsit hasonló – ha szabad így mondanom – feelingű hely a Play Club itt Győrben, ahol már szintén voltam, retroéhségemet csillapítandó (valamikor volt honlapjuk is, de most már átnyergeltek a Facebookra). Ha vége a vizsgáknak, a tanévnek, érdemes kipróbálni! Talán össze is futunk 🙂

ui.: hiába lettem lassan már nyolc éve a keményzenék híve, régi kedvenceimet akkor sem tudom elfelejteni 🙂

Domain-forradalom

Olvasom az SG.hu informatikai hírportált (az Egyetemi Könyvtár honlapján található linkgyűjteményből is elérhető), és a hírek között rábukkanok erre:

2011. június 20. 10:18, Hétfő – Forrás: MTI

Döntött az úgynevezett általános legfelső szintű tartománynevek (gTLD) liberalizációjáról az Internet Testület a Bejegyzett Nevekért és Számokért (ICANN), így a “.com”, vagy “.net” utótaggal rendelkező címeket felválthatják a kreatívabb internetes azonosítók.

A cikk példákat is hoz, főleg a nagyvállalatok köréből; a jövőben elég valószínű, hogy .canon, .toyota vagy hasonló végződésekbe, illetve, hogy egészen pontos legyek, legfelsőbb szintű tartománynevekbe botlunk a .hu, .com, .org, .edu vagy .mil helyett (tényleg, ez utóbbira tud valaki példát mondani? :O). Azután kiterjesztik ezt a technológiát a gazdasági szektoron kívülre is, pl. városnevekkel, vagy bizonyos tematikai behatárolókkal találkozhatunk majd (előbbire csak így szabadon: 13ker.budapest, vagy utóbbira akár szekonyvtar.blogja).

Nomármost. Van ugyebár a web 3.0-nak is nevezett szemantikusweb-koncepció, amelyet hívhatunk akár felsőfokú SEO-nak (keresésoptimalizálás, Search Engine Optimalization) is. A dolog lényege az, hogy webes információkereséseink találatai a jövőben jóval relevánsabbak lehetnek, mint most, hiszen a találatok önmagukról adnak majd információkat, ezzel több jelenlegi probléma – mint most a szinonimáké – áthidalható lesz.

Aprópopó. Az OSZK hivatalos blogja másodközölte a múltkori K2-konferenciáról szóló beszámolómat, amely így már ezen a címen is elolvasható. Azért nem másolom be teljes hosszában, mert hosszú, és bizonyára keveseket érdekel igazán 😛

A beszédes honlapnevek pedig egyrészt a memorizálást segítik, másrészt fontos elemei lehetnek a web használata – újabb – gyökeres átalakításának. Uram bocsá’, a domainneveket szótárba lehetne foglalni, így ha mondjuk Magyarországon beírom teszem azt az “egyetem” keresőszót, akkor egyrészt megkaphatnám a (talán megszülető) sze.egyetem oldalt, de ugyanakkor megjelenne mondjuk a yale.university vagy éppen yale.univ.

Mindazonáltal nem lennék a névkérelmeket elbírálók között, néhány esetben gyaníthatóan könnyesre nevetném magam… Ha a kedves Olvasó is, kommentbe várok, várunk néhány elmés, netán epés újgenerációs domain-ötletet! 🙂

%d blogger ezt kedveli: