Bökj egy könyvre – 13.

Mai bejegyzésünkben az oktatás elevenébe vágunk: diákok és hallgatók is tanúsíthatják, hogy nagyon sok múlik a pedagógus milyenségén. Lehet valaki kiváló szakember, de ha ismereteit nem tudja úgy tálalni, hogy az fogyasztható, mi több, élvezhető legyen, akkor megette a fene az egészet. Nyugodtan mindenki a szívére teheti a kezét, és bevallhatja, hogy számos ilyen pedagőgössel találkozott már pályafutása során.

Ez a kis drámai bevezető azért került ide, mert ezúttal egy oktatási tárgyú könyvhöz vezetett minket a véletlen:

A tanárképzés helyzete és jövőképe – párbeszéd a pedagógusképzésről az OKNT szervezésében, Debrecen, 2003. június 24.
(378 T 26 – 4 kölcsönözhető + 1 jogi könyvtári példány)

Ahogy a címből is érezhető, konferenciakiadvánnyal van dolgunk, amelyen az Országos Köznevelési Tanács képviselői mellett olyan nagy felsőoktatási (és nyilván tanárképzéssel is foglalkozó) intézmények megbízottai adtak elő, mint az ELTE, a Nyíregyházi Főiskola, a Veszprémi Egyetem, vagy éppen a házigazda Debreceni Egyetem. (Tudom, hogy hazabeszélek, de némi űrt érzek, hiszen az egri Eszterházy Károly Főiskola előadóként nem volt jelen, a könyvben megtalálható jelenléti ív szerint pedig mindössze három fő érkezett a hevesi megyeszékhelyről – holott a fő profilja az EKF-nek is a tanárképzés)

A rövid konferenciamegnyitóban a helyszín megválasztásának indokáról olvashatunk: Debrecen híres református kollégiuma évszázadokon keresztül adta a tehetséges pedagógusokat a magyar diákoknak, a magyar oktatásügynek, s a Debreceni Egyetem büszke erre az örökségre, s jelentős felelősségérzettel fordulnak még ma is a téma felé, amely mind a konferencia ötletében, mind pedig az előadók megválasztásában megmutatkozik – mondta dr. Imre László, a Debreceni Egyetem tanárképzési rektorhelyettese.

Az ezt követő plenáris ülésen nyolc hosszabb-rövidebb előadás következett, mindegyik anyagát elolvashatjuk a kb. 100 oldalas összeállításban. Szó esik a közoktatás távlati tanárigényéről, a természettudományi tanárképzésről, a felsőoktatás fejlesztéséről; és persze az intézmények – az ELTE, a VE és a DE és a NyF – saját tapasztalatairól, oktatási-képzési rendszeréről. Ezek az előadások teszik ki a kis füzet háromnegyedét, míg az utolsó részben a hat szekció munkájának (távlati tanárigények, követelményrendszer, bolognai rendszer, képzési módszertan, gyakorlati képzés, a tanárképzés helye az intézményekben) rövid összefoglalóját találjuk.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: