Akinek munkaterápia az írás

Még mindig veszettül kajtatok Ottovay László életének eseményei és írásos emlékei után; gyanítom, hogy csak késő ősszel, kora télen fog ez a kutatásom szövegszerűen tárgyiasulni… előttem áll még az egri főiskola és a debreceni egyetem archívumának molyolgatása, és talán a Széchenyi Egyetem irattárába is sikerül valami módon bejutnom, erősen bízom benne, hogy néhány, máshogyan beszerezhetetlen dokumentumot itt megtalálok.

A munka középső szakaszában – az internetes információk összegereblyézése közben, egyszerű google-keresésekkel – egy érdekességre bukkantam:

Egyszer meglátogatott Ottovay Laci, aki valamilyen sportcsapattal jutott ki két napra. Este a Montmartre-on sétáltunk és főleg a Pl. Pigalle-on.

Azt már valamelyik temetői búcsúztatóból kiderítettem, hogy kiváló könyvtárosunk atléta múlttal is büszkélkedhetett, de az csak később, a fenti sorok szerzőjével történt levélváltások után derült ki, hogy bizony Európa-bajnok gátfutó is volt, s ebből következett, hogy a hatvanas évek végén gátfutás-oktatófilm “főszerepének eljátszására” kérték fel! Persze ez még jócskán azelőtt történt, hogy 1980-ban a KTMF Könyvtárának igazgatói székébe került.

Az idézet szerzőjét Ujhelyi Attilának hívják (dolgozott a filmen is), a jeles férfiú Ottovay csoporttársa volt az ELTÉ-n. Noha ez is elég ahhoz, hogy egy könyvtári tematikájú blogban helyet kapjon, igazából azért szól róla a mai post, mert remek könyveket is írt, állítása szerint munkaterápiából. Ezeket a műveket a szerző honlapjáról érhetjük el (Könyveim menüpont).

  • Mindjárt ott a Töredékeim, ahonnan a fenti idézet is származik. Lebilincselő kortörténet a “magyar nép zivataros századaiból”, a világháborúk, forradalmak korából, a hétköznapi emberek hétköznapi szemszögéből, és helyenként cseppet sem hétköznapi életéről.
  • Az Estéli beszélgetések első megtekintésekor Platón dialógusai jutottak eszembe a párbeszédes formáról. Filozófia ez kérem, a szó legnemesebb értelmében, ahol Silvanus és Veszali (ez a név fedi a szerzőt) folytatják véget nem érő párbeszédeiket 270 oldalon keresztül. A filozófia régen minden tudományt magában foglalt, s ez az írásmű ezt a kort idézi fel; a legtágabban vett gondolkodást olvashatunk a világ dolgairól.
  • Aztán ott van még egy filozofikus-vallásfilozófiai gondolatébresztő, 72 oldalas szösszenet – A lét felé – amelyben szerzőnk elrugaszkodik a földtől, és a legtávolabbi szférákat járja be gondolataival. Belekáprázik a szemünk!

De van vallási szótára is, két szakácskönyve, verseskötete, saját válogatású antológiája és – az egyik személyes kedvencem, a Kődarabok című, ugyancsak filozofikus indíttatású, de jóval könnyebben olvasható gondolatgyűjteménye. Ne összefüggő munkára tessék itt gondolni, hanem olyasmire, mint Márai Füveskönyve!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: